II. fejezet

         Tom kinyitotta szemét, és meglátta szobájának plafonját. Tom körülnézett rendetlen szobájában. A szoba egyik falán egy ablak volt, amely elé fekete függöny volt behúzva, így sejtelmes fény támadt a szobában.  A szoba központi eleme, és a káosz centruma egy számítógépasztal volt, melyen minden megtalálható volt, ami csak elképzelhető. CD-k kiló számra, csoki papírok, szeméthegyek, kábelrengeteg, egyszóval minden… A srác belenézett az üres monitorba. A tükörképről egy zöld szemű szőke, helyes arc nézett vissza. Ő volt Tom Dismissal. A fiúnak kómás arca volt. Megpróbált visszaemlékezni a tegnapra. Igen, Alice-szel volt jót buliztak még egy pár haverral.

Csörgött a telefon, Tom sietett, és felvette.

-halló?  - szólt bele

-Szia Tom – szólt bele, egy lány keserű hangja

-Szia Alice! Mi a baj? Miért ilyen a hangod?

A lány nagy levegőt vett a vonal túloldalán – tudod, már megint megmutatták a szüleim mennyire, szeretnek.

-értelek. Tudod mit? Elmegyek érted, és megszökünk jó? Csak mára. Zárd be a szobád ajtaját. A szüleid úgy sem fognak keresni, ahogy ismerem őket.

- rendben - mondta kicsit jobb, kedvel a lány - de hogy gondoltad? Az emeleten van a szobám, ha nem tudnád.

- De nagyon is jól tudom. Egy perc és ott vagyok

-rendben. Szia drágám. Szeretlek!

-én is. Szia

Azzal letette a kagylót

Kiment a nappaliba. Az apja Egy sörrel a kezében bámulta a TV-t, és kb. még 10 üres doboz feküdt mellette. Valószínűleg észre sem vette a fiát.

Az anyja valami ruhát kötögetett és meredt szemekkel nézte a tv shop-ot.

-Hé! - Szólt Tom

Semmi reakció

-Elviszem a furgont, majd jövök. – azzal leemelte a kulcsot és kiment az ajtón.

A szülei valószínűleg észre sem vették, hogy fiuk elhagyta a házat.

Tom betett a furgonba egy létrát, ami pont felérhetett Alice szobája ablakáig.

10 percen belül kiért a 4 sávos főútra, amelyik utcában lakott a Wood család. A háztól messze állt meg. Kivette a létrát, és elindult a 666-os számú ház felé. Véletlen egybeesés ez a házszám. Kerítés nem volt, így könnyen be tudott menni a hátszó kertbe, ahol Alice szobájának ablaka volt. Feltette a létrát, és felmászott. Bekopogtatott az ablakon.

Alice az ablak felé fordult meglepett arccal, és odaszaladt hogy kinyissa az ablakot. A fiú állt a létrán a lány kihajolt, és így csókolóztak.

Alice kihúzta magát, és diplomatikusan megszólalt:

-Uram, befárad egy csésze kávéra?

-Tom elmosolyodott. Most nincs idő erre. – szólt fojtott hangon. – gyere.

Azzal lemászott a fiú a létráról az utolsó 5 fokot ugorta.

A hosszú fonott barna hajú lány is követte.

Abban a pillanatban, hogy a lány földet ért kinézett egy idős női arc az ablakból:

-Meg állj te haszontalan lány! Azonnal gyere vissza vagy nem kapsz egy hétig enni!

Tom megragadta Alice kezét, és elkezdtek futni a furgon felé.

Beszálltak az autóba, és padlógázzal elhajtottak. A visszapillantó tükörben az anya aki idő közben kijött a házban egyre kisebb lett, végül eltűnt…