III. fejezet

A katasztrófa

-Szóval hova megyünk? – kérdezte a megszöktetett Alice Tomtól.

-Hát hova szeretnél?

-Menjünk ki a partra! – érkezett a válasz, mintha egy kisgyerek kért volna lufit az anyjától.

     Alice és Tom Floridában laktak egy gyönyörű üdülőhelyen: Miami beach-en, ami Hollywood és Miami közt található.

Alice és Tom a kikötő mellett ledobták a kocsit, és elindultak a hosszú, végeláthatatlan part menti sétányon.

Egyszer megálltak egy elhagyatott helyen, és leültek egy padra.

-Olyan segg családom van – szólalt meg elkeseredetten Alice.

Tom nem jutott hirtelen szóhoz. Próbált valami vigasztalót mondani, amit ilyenkor szokás, de csak ennyi jött ki a torkán:

-Aha... – majd kis idő múlva folytatta. – az enyém sem jobbak... felőlük aztán ki is nyúlhatok a szobámban. Talán csak akkor vennék észre, ha már oltári büdös lenne a házban. De jó téma – fojtotta szinte magába nevetve a szót Tom. – Nincs kedved enni valamit? Lassan dél közeleg.

- de. – jött a tömör válasz. – De előbb menjünk ki a mólóra.

     Hirtelen beborult az ég, elkezdett hullámozni az óceán. A vizet a furcsa napfény mélyzöldre festette. Alice kiállt a móló szélére, és nézte a haragos vizet.

Hirtelen megszédült, imbolygott és elbukott a sziklára. Tom azonnal odafutott.

-Alice esett valami bajod?

- hahaha, nincs semmi bajom, csak elestem.

Ahogy ezeket a szavakat kimondta villámlott egyet a távolban, és Alice orrából elkezdet folyni a sötétvörös vér.

Tom előcibált egy zsebkendőd, és odaadta a lánynak.

-Tom, nem érzem jól magam. Megkérhetlek, hogy vigyél haza?

-persze. Siessünk, mert kitört a vihar.

Ebben a pillanatban elkezdett szakadni az eső, és elsötétedett az ég.

Miamiban ritkán esik...

Tom leállt az út szélén, és kiszállt Alice-sszal együtt az autóból. A hatalmas négysávos utat, amelynek a túloldalán állt Alice-ék háza feketére festette az eső. Kb 2m volt a látótávolság.

Alice odalépett Tomhoz, és megcsókolta.

-Szia – szólt suttogva.

Ekkor a szembelévő házból kilépett Alice anyja aki már egy sodrófával várta lányát.

Valószínűleg nem sütit sütött...

Alice rálépett az útra, és elindult.

Az út közepe felé hátranézett, és integetett a szőke fiúnak.

Ebben a pillanatban Tom felkapta egy közeledő fényár miatt. Innentől lassítva látta a dolgokat. A vizes személygépkocsi hatalmas sebességgel nekiütközött a lány testének, aki átrepült felette, és a túloldalon landolt. Ekkor az autó megcsúszott, és több buckázás után felborult.

Tom nem látott tisztán semmit a zuhogó eső miatt. Megállta benne az idő...

-Gyere ide te mihaszna! Csinálj valamit – jöttek a kívülálló hideg szavak, amiket Alice anyja adott ki, aki a már hülni kezdő test mellett tombolt.

Pár perc múlva kékké vált egy pár esőcsepp a vakító szirénafénytől.

Tom nem fogott fel semmit. Egy helyben állt, és nézte a halott lány üveges szemeit, amik éppen rá szegeződtek.

Tom lenézett a földre. Valami fényeset látott. Nem törődött vele, de ösztönből felvette. Alice gyűrűje. Még meleg. Tom eltette a zsebébe. Ettől kezdve az esőcseppek egyre lassabban hullottak, majd végül megálltak, és elsötétedtek. Alice holttestét hordágyra helyezik, majd eltűnik, elsötétül minden. Vége... Vége mindennek... Elsötétül a világ. Vége...